kommentár – A 99. zsoltárban a szerző Isten királyságát az összes nép fölött ünnepli és kijelenti, hogy ennek elõtt minden népnek félnie kell és fel kell ismernie Istent. Izrael történelmében Mózes, Áron és Sámuel alakjai kiemelkednek. A zsoltáros emlékeztet Isten irgalmára nekik, akiknek megbocsátottak annak ellenére, hogy bűntudatuk miatt megbénítottak.
Zsoltár 99 teljes
[1] Az Úr uralkodik, az emberek remegnek; kerubokon ül, megrázza a földet.
[2] Nagy az Úr Sionban, kitűnő minden nép felett.
[3] Dicsérd nagyszerű és szörnyű nevedet, mert szent.
[4] Egy hatalmas király, aki szereti az igazságosságot. Megalapította, mi az igazság, a jog és az igazságosság, amelyet Jákóbban gyakorolsz.
[5] Felemelje az Urat, a mi Istenünket, lehajol a lábszékre, mert szent.
[6] Mózes és Áron papjai között, Sámuel azok között, akik a nevét hívják: kiáltják az Urat, és ő válaszolt.
[7] Felhőoszlopból beszélt velük: ők engedelmesek voltak a parancsolatainak és a törvénynek, amelyet nekik adott.
[8] Uram, Istenünk, válaszoltál nekik; türelmes Isten voltál számukra, még akkor is, ha bűnösüket bűnösék.
[9] Felemelje az Urat, a mi Istenünket, lehajol szent hegye elõtt, mert az Úr, a mi Istenünk szent.
