kommentár – A 118. zsoltár egy zsidó vallásos ember történetéről szól, aki mélységes szívvel imádkozik Istenhez, akivel megkérdezi, hogy szabaduljon meg a szomorúságtól és a fájdalomtól, tudatában annak, hogy az Úr meghallgatja fájdalmának kiáltását, és válaszol.
A 116-as zsoltár teljes
[1] Alleluia. Szeretem az Urat, mert hallgat az imámon.
[2] Azon a napon, amikor felhívtam őt, fülére feszítette a fülét.
[3] Halálköteleket tartottak nekem, elfogtak az alvilág göndöréből. Szomorúság és szenvedés elárasztott
[4] és felhívtam az Úr nevét: "Kérem, Uram, ments meg!"
[5] Az Úr jó és igazságos, Istenünk irgalmas.
[6] Az Úr megvédi az alázatosokat: nyomorult voltam, és megmentett.
[7] Térjen vissza, lelkem, békésedhez, mert az Úr hasznot tett nektek; [8] lopott meg a halálból, megszabadította a szemeimet a könnyektől, megóvta a lábam a zuhanástól.
[9] Az Úr jelenlétében az élő földön járok.
[10] Alleluia. Azt is hittem, amikor azt mondtam: "Túl boldogtalan vagyok".
[11] felháborodva mondtam: "Mindenki megtéveszt."
Ajánlott leolvasások- Zsoltár 76: teljes, kommentár
- Zsoltár 62: teljes, kommentár
- 102. Zsoltár: teljes, kommentár
- Zsoltár 6: teljes, kommentár
- 20. Zsoltár: teljes, kommentár
[12] Mit fogok visszatérni az Úrhoz azért, amit adott nekem?
[13] Felemelem az üdvösség poharat, és felhívom az Úr nevét.
[14] Megteszem az Úrnak tett fogadalmat minden népe előtt.
[15] Az Úr szemében drága az ő hívõinek halála.
[16] Igen, én vagyok a te szolgád, Uram, én vagyok a te szolgád, a te segítőnő fia; megtörte a láncokat.
[17] Dicséretet áldozok nektek, és felhívom az Úr nevét.
[18] Megteszem az Úrnak és az egész népének tett fogadalmat,
[19] az Úr házának folyosóin, köztetek, Jeruzsálemben.
