kommentár – A 107. zsoltár szemlélteti a száműzetés és visszatérés idején bekövetkezett drámai események néhány pillantását, és bennük remekül feltárja Isten felszabadító munkáját.
A 107. zsoltár teljes
[1] Alleluia. Ünnepeld az Urat, mert jó, mert kegyelme örök.
[2] Mondja az Úr megváltottja, hogy megszabadult az ellenség kezéből
[3] és összes országból összegyűltek, keletre és nyugatra, északról és délről.
[4] A sivatagban, a sztyeppeben vándoroltak, nem találtak utat egy városba, ahol élni lehet.
[5] Éhesek és szomjasok voltak, életük lehalt.
[6] Szomorúan kiáltottak az Úrhoz, aki megszabadította őket a szorongásuktól.
[7] Az egyenes úton vezette őket, hogy egy város felé sétáljon, ahol élni kell.
[8] Köszönöm az Úrnak az irgalmát, az emberek iránti csodáit;
[9], mert kielégítette a szomjas vágyát, és az éhes tele volt javakkal.
[10] Sötétségben és a halál árnyékában éltek, nyomorvosok és készletek,
Ajánlott leolvasások- Zsoltár 76: teljes, kommentár
- Zsoltár 62: teljes, kommentár
- 102. Zsoltár: teljes, kommentár
- Zsoltár 6: teljes, kommentár
- 20. Zsoltár: teljes, kommentár
[11], mert lázadtak Isten szavának ellen és megvetették a Legfelsőbb tervét.
[12] Bánatosan meghajolta szívüket; estek, és senki sem segített nekik.
[13] Szomorúan kiáltottak az Úrhoz, aki megszabadította őket a szorongásuktól.
[14] Kihúzta őket a halál sötétségéből és árnyékából, és megszakította láncát.
[15] Köszönetet mondnak az Úrnak az irgalmáért, az emberek iránti csodáiról;
[16], mert betörte a bronz ajtókat és a vasrudakat.
[17] Bolond az igazságtalan magatartásukért, tévedésük miatt szenvedtek;
[18] megtagadták az összes táplálékot, és már megérintették a halál küszöbét.
[19] Szomorúan kiáltottak az Úrhoz, aki megszabadította őket a szorongásuktól.
[20] Elküldte szavát, és meggyógyította őket, megmentette őket a pusztulástól.
[21] Köszönetet mondjanak az Úrnak az irgalmáért és az emberek iránti csodáiról.
[22] Dicsérjen áldozatokat neki, örüljetek munkáinak.
[23] Azok, akik hajókon vitorláztak és nagy vizeken kereskedtek,
[24] látták az Úr műveit, csodáit a mélytengeren.
[25] Beszélt, és viharos szélre emelkedett, amely felemelte hullámait.
[26] Felmentek a mennybe, lementek a mélységbe; lelke lélegzetét tompította.
[27] Odagoltak és botladoztak, mint részeg, minden szakértelmük eltűnt.
[28] Szomorúan kiáltottak az Úrhoz, aki megszabadította őket a szorongásuktól.
[29] Csökkentette a vihar nyugodását, a tenger hullámai csendben voltak.
[30] Örültek, hogy látják a nyugalmat, és a sóhajtott kikötőbe vezetett.
[31] Köszönetet mondnak az Úrnak az irgalmáért és az emberek iránti csodáiról.
[32] Felmagasztalják őt az emberek gyülekezetében, dicsérik őt az idősek gyülekezetében.
[33] A folyókat sivataggá, száraz vízforrásokig redukálta
[34] és a termékeny mocsár a lakói rosszindulatának.
[35] De aztán a sivatagot tóvá változtatta, és a száraz földet vízforrásokká változtatta.
[36] Ott éhesnek lakott, és alapítottak egy várost, ahol élhetnek.
[37] Mezőket vettek, szőlőket ültettek és bőséges gyümölcsöt szürettek.
[38] Megáldotta őket, és szaporodtak, és nem engedte, hogy az állatállományuk csökkenjen.
[39] De néhányra redukálva őket a bánat és a fájdalom elnyomása miatt elbocsátották.
[40] Aki megveti a hatalmat, arra késztette őket, hogy utak nélküli sivatagban vándoroljanak.
[41] De a szegényeket kiszorította a nyomorból, és családjukat nyájként nagysá tette.
[42] Látják az igazokat és örülnek benne, és minden bűncselekmény becsukja a száját.
[43] Aki bölcs, megfigyeli ezeket a dolgokat, és megérti az Úr jóságát.
