kommentár – A 102. zsoltárban a szerző kijelenti, hogy Sion pusztulását látja, és oly sok ellenséget hozott létre, mert reménytette várja a jeruzsálemi jövőbeli újjászületést. Sok olyan ember veszi körül magát, akik a múltban honfitársai voltak, de most már megbuktak a nyertesek számára, tehetetlenül tanúi voltak a végrehajtott támadásoknak, és mindenki marginalizálódtak, menedéket keresnek magányos helyeken, és panaszkodni kezdenek az elpusztult város törmelékében. A zsoltáros Isten elõtt bûnösnek ismeri el magát, és bízik benne, biztos abban, hogy meg fog hinni az ígéreteiben.
A 102. zsoltár teljes
[1] Az áhított ember imádsága, aki fáradt és izgalmát engedi Isten előtt.
[2] Uram, hallgassa meg imámat, kiáltásom eléri.
[3] Ne rejtsd el arcodat tőlem; a fájdalom napján hajtsa fel a fülomat. Amikor felhívlak: hamarosan válaszolj.
[4] Napjaim feloldódnak a füstben és a csontok úgy égnek, mint a parázs.
[5] A szívem szárazon fújt, mint a fű, elfelejtettem enni a kenyeret.
[6] A hosszú nyögésem során a bőr tapad a csontokhoz.
[7] Olyan vagyok, mint a sivatagi pelikán, olyan vagyok, mint egy bagoly a romokban.
[8] Úgy figyelek és nyögtem, mint egy magányos madár a tetőn.
[9] Egész nap ellenségeim sértnek engem, dühös esküszöm a nevem ellen.
[10] Hamuként kenyérként táplálom, a könnyeimet az italommal keverem,
Ajánlott leolvasások- Zsoltár 76: teljes, kommentár
- Zsoltár 62: teljes, kommentár
- 102. Zsoltár: teljes, kommentár
- Zsoltár 6: teljes, kommentár
- 20. Zsoltár: teljes, kommentár
[11] haragja és felháborodása előtt, hogy felemeljen és eldobjon.
[12] Napjaim olyanok, mint a csökkenő árnyék, és úgy szárom, mint a fű.
[13] De te, Uram, örökre megmaradsz, emlékezeted minden generáció számára.
[14] Felemelkedsz, kár leszel Sionnal, mert itt az ideje, hogy kegyelmét használja: eljött az óra.
[15] Mert a szolgáid ápolják a köveit, és romja sajnálatos módon mozgatja őket.
[16] A népek félnek az Úr nevétől és a föld minden királyától, a dicsőségétől,
[17] amikor az Úr újjáépíti Siont, és teljes dicsőségében megjelenik.
[18] A szegények imájához fordul, és nem veszíti el állítását.
[19] Ezt a jövő generációjának kell írni, és egy új nép dicsérni fogja az Urat.
[20] Az Úr szentélyének tetejéről nézett ki, az égből a földre nézett,
[21] hallgatni a fogoly nyögését, megszabadítani a halálra elítélt személyeket;
[22] annak érdekében, hogy az Úr nevét és dicséretét Jeruzsálemben ki lehessen hirdetni Sionban,
[23] amikor a népek és a királyságok összejönnek, hogy szolgálják az Urat.
[24] Gyengítette az erőm, lerövidítette a napjaimat.
[25] Azt mondom: Istenem, ne rabolj el napjaim közepén; az évek minden generációnál utolsó.
[26] Az elején, amikor megalapította a földet, az egek a kezed munkája.
[27] El fognak pusztulni, de te megmaradsz, mind elkopnak, mint a ruha, mint egy ruha, amit megváltoztatsz, és elmúlnak.
[28] De ugyanaz maradsz, és éveiteknek nincs vége.
[29] A szolgáid gyermekeinek otthona lesz, leszármazottaik kitartóan megmaradnak önök előtt.
